Birkózó családba született: édesapja ma is egy budapesti birkózó klub elnöke, két testvére szintén e sportban indult el, így borítékolható volt, hogy ő is ezt az utat követi. Édesanyja végtelen támogatása, pozitív életszemlélete pedig az a lelki háttér, ami egy élsportoló életében elengedhetetlen. De mást is hozott a családból: olyan értékeket, melyek egész életét meghatározzák – a megingathatatlan hitet, az alázatosságot, a segítő szándékot.

Hétéves kora körül kezdett lejárni edzésre. Egyik alkalommal, amikor lefogta a társát, az megjegyezte: „Eltörsz, mint a ropit.” Megtetszett neki ez a mondat, és az is, hogy ennyire erősnek tartotta őt – talán ezt nevezné Dávid az egyik meghatározó pillanatának. Hatalmas erőt adott neki az is, hogy miközben gyermekként futotta a teremben a köröket a bajnokok arcképcsarnoka alatt, arra vágyott, hogy azok közé kerüljön, akikre kiskorában felnézett. 

Később, ahogy elkezdte a versenyzést, nem volt olyan meccs, amit ne nyert volna meg. Az U23-as európa-bajnoki, és felnőtt világbajnoki arany után mi más lehetne egy élsportoló álma, mint az olimpia. 2024-ben Párizsban ez el is jött. Azonban nem úgy sikerült, ahogyan ezt várta önmagától, elmondása szerint csalódott volt az 5. helyezéssel, de az azóta eltelt időben mindezt átértékelte: „Szerencsére elég pozitív személyiség vagyok. A múlton nem szabad sokat rágódni, a jelent kell megélni, és hálásnak lenni minden napnak, és mindenek, ami az embert körül veszi. Így próbálom élni az életemet.”

Édesapját tartja példaképének, aki mintát ad neki mind a kitartó munkájával, mind a segítő-támogató, adományozó személyiségével.

Üzenetként a korosztályának és a fiatalabb Alfa generációnak pedig ezt fogalmazta meg: